A holisztikus szépség cikksorozat második állomása a stílus. Nem véletlenül került közvetlenül a belső szépség témája után, hiszen a stílusosság szorosan összefügg az önbizalom, az önismeret, önelfogadás, a harmónia, és nem utolsó sorban a tudatosság témájával. Bevallom az én fejemben nem voltak konkrét meghatározások a stílussal kapcsolatban, és valójában azt sem tudtam pontosan, hogy azok az emberek akik igazán és könnyedén stílusosak, mitől azok.

A témában Kovács Orsolyával a Stíluserő című könyv szerzőjével, a YURKOV Stílustanácsadó Szalon alapítójával és nemzetközi stílusszakértővel beszélgettem.

Orsi, mit jelent stílusosnak lenni? Mikor mondjuk valakire, hogy van stílusa?

Azt, hogy mi a stílus, nagyon sokféleképpen tudjuk körbe írni. A legjobb inkább példákkal elmagyarázni, vagy azzal, hogy mi nem a stílus. A stílus nem egy folyamatosan változó dolog. Soha nem megy ki a divatból – olyan, ami örök. Nem másolható, tehát ha tetszik valakinek a stílusa, az valószínűleg nekem nem lesz jó. Ugyanis ott már kifelé igyekszem hasonlítani magam, nem belülről jön, nem én vagyok. És nem is csupán ruhakérdés, ennél a stílus sokkal, sokkal több. A stílusunk az a mi márkánk, amit szeretnénk megmutatni magunkról.

A stílusban mindig van koncepció. Mi mindig azt mondjuk, hogy igazából mindenki azt vesz fel, amit szeretne. Mert az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ahhoz hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, ahhoz meg kell tudnunk mutatni azt, akik valójában mi vagyunk. A személyes erőnket. Nem véletlenül ez a könyvem címe, mert én az erőt a szó legnemesebb értelmében látom a stílusban. Az erőt, amit a megkérdőjelezhetetlen magabiztosság mutat meg.

Ha véletlenül öltözünk fel bénán, ha valami esetlenül mutat rajtunk, akkor az elveszi a személyes erőnket. Direkt öltözhetünk bénán, felvehetünk bármit, ha van benne koncepció, mert abban benne van a személyes erőnk, van benne kommunikáció, amit meg akarunk mutatni magunkról.

Hogyan legyünk stílusosak, mit kell tennünk, hogy megtaláljuk a saját stílusunkat? Mit tegyen az, akinek fogalma sincs, hogyan induljon el?

Először is ne kifelé hasonlítgassuk magunkat, és ne a 18 éves testalkatunkhoz, meg az akkori személyiségünkhöz akarjunk öltözködni. A mostani önmagunkban kell felfedezni mindazokat a dolgokat, amiket el tudunk fogadni. Amiket nem tudunk elfogadni, azokon vagy változtassunk, vagy tanuljuk meg elfogadni. Ha ösztönös vásárlók és öltözködők vagyunk, jó, ha ehhez egy nagy adag tudatosságot is hozzá teszünk. Mert az ösztönösségből és a tudatosságból nagyon jó dolog tud születni.

Egy konkrét példa ehhez: nagyjából mindenki tudja, hogy miben érzi jól magát. Biztos, hogy vannak a gardróbunkban olyan ruhadarabok, amiben mindig jól érezzük magunkat, igazi jolly jokerek. De egészen biztosan vannak olyanok is, amiket fölveszünk, aztán levesszük – a gardróbban még tetszett, de amikor rajtunk van már nem. Nem tudjuk megmondani, hogy ami tetszik, az pontosan miért tetszik. Van egy ösztönös tudásunk, mégis 70-80%-ban “szemetet” vásárolunk, vagyis olyan ruhákat, amit talán soha nem is viselünk majd.

Sajnos tényleg így van, de miért?

Mert az ösztönösség mellet nincs ott a tudatosság. Mi azt tanítjuk meg, hogy amikor vásárolunk, és rá van állva például a rózsaszínre az agyunk (mert éppen az a trend), tudjuk azt, hogy rózsaszínből van meleg barack meg púderrózsaszín, és nekünk az egyik előnytelelen, a másik pedig nagyon jó. Ne ösztönösen nyúljunk a rózsaszínhez, hanem tudjuk azt, hogy vajon az archoz közeli tónusainkhoz a meleg színek illenek, vagy inkább a hidegek. Ez minden színre igaz. Mindig vannak szín korszakaink, és ha ebbe tudatosságot viszünk, vagyis pontosan tudjuk mi az ami jól áll nekünk és miért, akkor rengeteg pénzt, időt és stresszt tudunk megspórolni a vásárlásoknál. És maga a gardrób is elkezd egy támogató energia forrássá változni.

Hú ez nagyon érdekes!

Mi a tapasztalatod, mennyire van zavar az emberek fejében az öltözködéssel kapcsolatban?

Én úgy látom van zavar, de ezek leginkább tévhitek. Olyan gyerekkori és tini kondíciók, amik mondatként bennünk ragadtak és valóságnak hisszük. Ilyenek, hogy: csúnya a térdem, görbe a lábam, vékony a bokám, vastag a bokám, nekem a szoknya nem áll jól, két számmal nagyobb kabátot vegyek, hogy alá tudjak öltözni, a fekete mindenkinek jól áll stb. Ezek a mondatok általában kevésbé tudatos szülőktől, még kevésbé tudatos nagyszülőktől, idióta első szerelmektől, vagy gonosz osztálytársaktól jönnek, és ezeket legtöbben valóságként éljük meg. Minél több ilyen érkezik, annál inkább messzebbre kerülünk a természetes viselkedésünktől, eltávolodunk magunktól, a stílusunktól és olyan dolgokat viselünk, amikről azt hisszük, hogy az majd megfelel a külvilágnak. De azok nem mi vagyunk. Addig van zavar, amíg a külvilágnak akarunk megfelelni.

Volt egy vendégünk, akinek 20 évig vörös volt a haja. Egyszer megpróbálta barnára visszafesteni, de a környezete elutasította, mondván, hogy az nem te vagy, neked mindig vörös volt a hajad. Aztán eljött hozzánk egy tréningre, és megmutattuk neki – letakarva a haját –, hogy az ő archoz közeli jegyeihez mik azok a színek, amik jól állnak. A meleg vörös helyett egy hideg barnát javasoltunk neki. Újra meglépte a barna hajat, és azóta ragyog. Nagyon szép köszönő levelet küldött nekünk :)

Merjük felvállalni azt, hogy nem a külső mondatok szerint élünk, hanem a saját döntésünk, a saját érzésünk szerint!

Mik a legnagyobb stílusbakik, amiket elkövethetünk?

A méret az egy nagyon széles halmaz, és egy elég gyakori stílusbaki. Például, ha valaki túl kicsi darabokat vesz fel. (túl kicsi bugyi, nem a megfelelő méretű melltartó, túl szűk ruha stb. Egyébként az a tapasztalatom, hogy a melltartó megfelelő méretéről a hölgyeknek nagyon kevés fogalmuk van. Én mindenkit arra bátorítanék, hogy vásárláskor kérjen segítséget az eladótól.

Ha már a fehérnemű szóba került, fontos megemlítenem a szilikon pántos melltartót. Szeretném lebeszélni a hölgyeket arról, hogy viseljék. Inkább egy pánt nélküli melltartót válasszanak. Ha az nem eléggé tart, akkor olyan pántot keressenek, amin nem látszik, hogy az melltartó, és lehet azt variálni. Egy szilikonpántos melltartó nem stílusos. (Ahogy a férfiaknál egy rövid ujjú ing sem.)

Tehát nem jó, ha egy ruhadarab túl feszes. Az a jó, ha mindig követi a test vonalát. Az sem jó, ha valami túl nagy. Sokszor, amikor valakin már 5-8 plusz kilogram van – amit egyébként tragédiaként élnek meg a nők –, több számmal nagyobb ruhadarabokat kezdenek el viselni, hogy elrejtsék a felesleget. A nagyobb méretű ruhákban nem fogunk vékonyabbak látszani. Ha leplekbe borítjuk magunkat, attól csak egy buboréknak fogunk kinézni.

Egyébként tapasztalatból tudom, hogy tényleg nagyon rossz kedvet tudnak csinálni a plusz kilók, és valóban feszengünk ez miatt. Ezért, ha megváltozik a testsúlyunk, akkor annak megfelelően érdemes a ruhákat megvásárolni. Ne a gardróbban tároljuk a kisebb ruhadarabokat, mert amikor reggel kinyitjuk a gardrób ajtaját és az azt az üzenetet küldi, hogy dagadt vagy, kövér vagy, az az egész napunkra rá fogja nyomni a bélyegét. Olyan darabokat tartsunk szem előtt, amik jók méretben, amikben jól érezzük magunkat.

Stílus bakiként megemlíteném még, ha már valami túl használt. Hiába az a kedvenc darabunk, ha már látszik a viseltessége, nem lesz szép, nem stílusos. Egy nő megjelenésében benne van a nőiség forrása, egy mély kifinomultság, amit egy pillanat alatt agyon vág egy olyan ruhadarab, ami már túlhasznált, bolyhos, vagy nagyon kimosott.

Stílus baki még a bármiből túl sok, vagy a bármiből túl kevés. Arra gondolok, ha például a tónusunkhoz képest túl harsány színeket viselünk. Vagy, ha túl sok a minta, például túl sok állat minta. Bármi, ami hangosabb, mint mi vagyunk. Bármi, ami nem enged téged látni, hanem az ékszert, a színt, vagy a ruhát. Amikor rajtad van valami és azt dícsérik, akkor nem téged dicsérnek, akkor valami nem stimmel. Teljesen más, amikor azt mondják neked: hú de jól nézel ki! Ugyanígy kerülendő a túl kevés is. Ha nem mutatjuk meg magunkat. Rejtőzködünk például a fekete mögé, vagy egy lepel mögé bújunk. Az pedig azért nem jó, mert gyengítjük magunkat.

Mik a főbb szabályok, amiket tudnunk kell, ha jól akarunk kinézni?

Fontos ismernünk, hogy mik azok a színek, és színtónusok, amik jól állnak nekünk: harsány színek, vagy visszafogott színek, mély vagy tompább színek, meleg vagy hideg tónusok.

Tudnunk kell, hogy a testalkatunkhoz milyen szabású ruhák állnak a legjobban. Például: hol jó elvágni a térdet, milyen szabású szoknya vagy nadrág áll jól, övet hova tudunk tenni, milyen kivágás, vagy milyen ujjhossz előnyös nekünk.

Aztán fontos ismernünk a saját stílus profilunkat. A jelenlegi életben az a négy vagy öt szerep, amiben vagyunk. Azokban hogyan tud megjelenni a stílusunk, például anyaként, dolgozó nőként, feleségként, vagy a hobbinkban.

Jó, ha tudjuk azt is, hogyan kell a gardróbunkban rendet tenni. A könyvem ezzel az első alapelvvel indul: Amilyen a gardróbod, olyan az életed!

Az életünket fel tudjuk húzni, és rendet tudunk benne tenni a gardróbon keresztül is. Stratégiai jelentőségű, hiszen reggel mindig kinyitjuk. Az, hogy hogyan indul a nap, meghatározza az egész napunkat. Ha a gardróbtól stressz, feszültség érkezik, és olyan üzenetek, hogy “nincs mit felvennem”, “kövér vagyok”, az nem jó. Ennek is megvan a metodikája – egyébként ezt is meg szoktunk tanítani a vendégeinknek.

És azt is érdemes tudni, hogy hogyan vásároljunk. Hogyan nézzünk szét egy üzletben úgy, hogy célirányosan időt és pénzt spórolva csak a nekünk legmegfelelőbb darabokat vegyük meg. Ne vegyünk meg felesleges dolgokat! Ezek azok az alappillérek, amikből már nagyon szépen fel tudunk építkezni saját stílusunk tekintetében.

Hogyan látod, ha valaki stílusos akar lenni, fontos-e követni a trendeket?

Ha akarjuk, ha nem, a 21. századi divatot fogjuk magunkra ölteni, merthogy nincs más. Ha neked az lenne a stílusod, hogy abroncsos szoknyában és rizsporos parókában járkálj, nem tudnád megvenni, vagy komoly utánajárást igényelne, mert most nem ez a trend. A trendet nem tudjuk egy tigrisbukfenccel átugrani, tehát magunk döntjük el, hogy mennyire leszünk követői.

Amikor a stílusban van koncepció, benne van a tudatosság, ismerjük magunkat és tudjuk milyen színek, milyen tónusok fejeznek ki minket, milyen szabásvonal, milyen stílusprofil a miénk, amiben leginkább jól érezzük magunkat, akkor a szembe jövő trendekből tudni fogjuk majd, hogy mire mondunk igent és mire nemet.

Tehát, ha jól értem, akkor stílus alatt nemcsak az öltözködést értjük, hanem abban benne van a saját személyiségünk, a hangulatunk, amit teljesen tudatosan kell, hogy kommunikájunk, mindenfajta utánzás, vagy megfelelés nélkül. Hát nincs könnyű dolgunk!

Nekünk az egyik fő termékünk a csoportos stílus tréning, ahol öt órán keresztül foglalkozunk a hölgyekkel. Megtanítjuk nekik a színeiket, színtónusukat, alap szabásvonalakat sok más mellett. Valakinél már a tréningen bekattan valami egy színtől, egy mondattól, valamiféle élménytől. Megérti és elkezd gyakorolni, ami által közelebb és közelebb tud kerülni saját magához. Van olyan magán-vendégünk, akivel évek óta dolgozunk és szépen lassan haladunk előre.

Akkor ez egy pszichoterápia is egyben?

Ez kőkemény terápia, csak mi kívülről dolgozunk befelé. Ha valaki több tréningünkön, konzultációnkon részt vesz, és hosszabban dolgozik velünk, de nem dolgozik coach-csal, segítővel vagy terapeutával, mindig szoktuk javasolni, hogy az lenne az igazi, ha belülről is el kezdene dolgozni. Mi csak kívülről dolgozunk, de ha kívül és belül is dolgozunk magunkon, akkor elindul egy olyan folyamat, ami együttesen nagyon szép változásokat tud hozni.

Tehát ha megismerem önmagamat, akkor könnyebben megtalálom a stílusomat is.

Igen, ez így van.

A tudatosság sokszor elhangzott a beszélgetésben, a stílus fontos elemeként. Ti mennyire vagytok tudatosak a környezetvédelemben, hiszen tudjuk, hogy a divatipar élen jár a szennyezésben?

Ha tudatosan öltözködünk, akkor nagyon sokat tudunk tenni a környezetünkért, a bolygónkért. Korábban mondtam neked, hogy a nem tudatos öltözködéssel kb. 70% szemetet vásárolunk, amit később kidobunk a gardróbból. Hiába nyugtatjuk magunkat azzal, hogy a felesleges darabokat majd odaajándékozzuk másoknak, vagy egy szeretetszolgálatnak, mégis mit gondolunk, abból mikor lesz szemét? Hát nagyon hamar! Ha nem veszünk meg fölösleget (szemetet), tehát, ha nem lesz kereslet, akkor ahhoz a kínálat is csatlakozni fog. A divat a második legszennyezőbb iparág a világon!

Erőszakkal kinyitja a szánkat a fast fashion, és önti bele hetente az újabb és újabb termékeket. Ha nem figyelünk oda, ha nem vagyunk elég tudatosak, akkor megvásárolunk egy csomó terméket a gardróbnak, amik ott lógnak aztán, sokszor árcímkével együtt. De nemcsak a felhalmozott szemét miatt fontos, hogy tudatosak legyünk a vásárlásban, ugyanis rengeteg műanyag is jelen van ebben a folyamatban, hiszen óriás mennyiségű poliésztert használ a divatipar. Sajnos a viszkóz — ami ugyan egy növényi eredetű természetes anyag — sem megoldás erre a problémára, mert a legvízigényesebb anyag a földön, amit előállítanak. Úgyhogy abszolút a missziónk magja az, hogy ebben is tudatosak legyünk. Bátorítjuk az embereket az újrafelhasználásra, hogy merjenek turkálókba menni, és, hogy sokkal tudatosabban és megfontoltabban vásárolva moderáljuk a fast fashion kínálatát. Ha tudatosan öltözködünk, akkor nagyon sokat teszünk a környezetünkért. Ezt néha mondjuk hangosan, de leginkább csak tesszük a dolgunkat, és tudjuk, hogy ennek lesz majd egy nagyon pozitív eredménye.

---

Itt találod Orsi weboldalát: https://yurkov.hu